Az új és végleges lakás

Múlt hét pénteken végre sikerült aláírni az albérleti szerződést és így most már 100%, hogy december 1-jétől Roddiba költözünk. A cuccaink kb 75 %-át már át is vittük a hétvégén és neki láttunk a takarításnak. Szerencsére elég tiszta a lakás, annak ellenére vagy pont azért, mert egy éve üresen áll. Ennek ellenére persze mindent kitakarítunk, mire szerdán véglegesen átköltözünk. A lakás elég nagy, úgyhogy lesz hely azoknak, akik szeretnének meglátogatni minket. A lakás egy három emeletes ház 2-ik emeletén van. A bejárati ajtó szinte egyből a konyha+étkezőbe nyílik, előszoba gyakorlatilag nincs. A konyha+étkező egybe nyitható a nappalival, a kettőt egy toóajtóval lehet elválasztani. A nappali eléggé fényes, déli fekvésű:

Nappaliból nyíló erkély

Napfényes nappali

A bejárati ajtótól jobbra kezdődik a lakás másik fele, ami a két hálószobából és fürdőszobából áll. A mi hálószobánkból is nyílik ajtó a teraszra. A hálószobában pedig van egy régi íróasztal, ami különösen Anitának tetszik nagyon:

Íróasztal

Hálószoba

Az erkély és az onnan nyíló kilátás a legjobb a lakásban, bár mostanában eléggé ködös az idő. Viszont épp tegnap havazott először, úgyhogy szép havas tájat tudok mutatni:

Roddi a dombtetőről

Kilátás az erkélyről

Dél-Alpok a távolban, de itt csak a dombok látszanak

Van egy kisebb fürdőszoba tusolóval és egy nagyobb káddal:

Nagyobb

Kisebb

Végül van még egy kisebb vendégszoba, ami jelenlegi állapotában a "lerakó helyiség", mivel a takarítás idejére ide rámoltunk be mindent. De egy-két hét múlva lesz itt egy egyszemélyes ágy meg egy kétszemélyessé nyitható kanapé:

Rumlis vendégszoba

Núbisz neked utólag is boldog szülinapot, vasárnap láttam, hogy Paliék próbáltak hívni, de már a pakolás-takarítás kombótól fáradtan bealudtunk. Majd küldjetek képeket, hallottam voltak táncoslányok is :) 

Nikinek meg Palinak gratulálunk a kitűzőtt időponthoz, jobb napra nem is eshetett volna a választás! Januárban az lesz az első dolgom, hogy kiveszek egy hét szabit augusztus közepére.

u.i.: este El Classicó, úgyhogy Hajrá Barca! (remélem jól lehet majd stream-elni)

Lakás

99,9 %, hogy megvan az új és immár végleges lakásunk. Bár mindvégig Albában keresünk lakást, de végül egy szerencsés véletlen során a közeli Roddiban találtuk meg a nekünk megfelelőt. Roddi kb 6 km-re van Albától egy domb tetején, ami azt jelenti, hogy autóval kb 4 perc, míg biciklivel kb 15-20 perc alatt be lehet érni Albába.   Tömegközlekedés nem nagyon van, szóval azt fölösleges nézni, kb napi egy buszjárat megy Albába. Roddi egy elég picike falu, kb 1500 lakossal, de mivel Albában sincs semmilyen szórakozási lehetőség, ezért teljesen mindegy, hogy hol nincs semmi. Viszont a dombtetőről nagyon szép a kilátás az egész környékre, sajnos ez a képeken nem látszik, mert mostanában folyamatosan esik és ködös az idő:

Jobb oldalt a ház bejárati ajtaja

Meredek utca visz le a bejárati ajótól

Szemből a ház, miénk a 2-ik emelet

Kilátás Roddira és a közeli dombokra (amik most nem láthatók a köd miatt)

A lakás belsejéről még nem csináltunk képeket, mert nem volt rá idő, de nagyon szépen be van rendezve és csak pár dolog hiányzik. Jövő hétvégére elvileg már át lesz iratva a víz, gáz, villany a nevemre és költözhetünk is.

A nutella kedvelők számára:

Albese Calcio

Ha már a mai Inter-Milan-ra nem sikerült jegyet venni a múlt héten, akkor kilátogattunk a helyi csapat focimeccsére. Az Albese Calcio a Serie D-ben játszik és nem állnak túl jól, az alsóházban tanyáznak. Múlt heti ellenfelük a Borgorosso volt, a meccsen a hazaiak számítottak esélyesnek, mert a Borgo csak utolsó előtti volt a forduló előtt.
A belépő 12 euró fejenként, de ez nevetségesen sok, mert ennyirért simán meg lehet nézni egy Serie B meccset, de egy AC Milan meccsre is lehet kapni jegyet 16 euróért (a legtetejére). Viszont itt is működik a békéscsabai módszer, azaz a második félidő ingyenes. Mivel egyébként is félórával a kezdés után értünk ki, csak a második félidőre mentünk be. Sok mindenről nem maradtunk le, mivel 0-0-val fordultak. Túl sok néző nem volt, kb 300-an lehettek.
A második félidő elején a vendégek szerezték meg a vezetést egy tizenegyesből:

Ezután a hazaiak vették át a kezdeményezést és több helyzetet is kialakítottak,

de egészen a 87-ik percig nem sikerült kiegyenlíteniük. A gólról nincs felvétel, csak a gólörömről:

Piemontei menü

Csütörtökön a kollégákkal vacsorázni mentünk, hogy elbúcsúztassunk egy volt kollégájukat (Dario Quassolo), aki másik osztályra került át a nyáron. Tipikus helyi ételeket ettünk, a piemonteiakra jellemző, hogy sokféle előételt esznek. A menüsor a következő volt:

Anitpasta 1:
Carne Cruda all’Albese: nyers borjúhús szeletek, hajszálvékonyra vágva, sajttal, gombával a tetején

Antipasta 2:
Insalata Reale (formaggio di capra, sedano e noci): juhsajt szezámmaggal és dióval

Antipasta 3:
Peperoni e bagna cauda: párolt paprika szardíniás mártással

Antipasta 4:
Polenta e salsiccia al Barolo: puliszka disznóhúsból készült kolbászokkal

Primo piatto 1:
Risotto al Barolo: Barolo vörösborral készített rizottó

Primo piatto 2:
Tajarin al ragù: helyi tésztaféle raguval 

Secondo piatto 1:
Bocconcini di vitello al Nebbiolo: vörösboros borjúhús párolt répával, sült krumplival

Secondo piatto 2:
Coniglio al forno : sült nyúlhús

Dolce 1:
Torta alla nocciola e zabajone: mogyorós tortaszelet vmilyen tojásos öntettel (fagyi nem volt rajta)

Dolce 2:
TIramisú

Dolce 3:
Bunet: mandulalikőrrel készült csokis flán  

Milánó

Péntek délután kicsit jobban utánanéztem, hogyan lehet itt jegyeket szerezni Serie A meccsekre. Albában elvileg csak a Torino-nak (Serie B) és a Juvénak van hivatalos jegyértékesítő pontja. Itt ugyanis mindenki Toro vagy Juve szurkoló, a kollégákkal is többnyire egy Torino szurkolói bárba szoktunk menni, hogy megigyák a szokásos ebéd utáni eszpresszójukat. Egyéb meccsekre úgy tudom, hogy bankfiókokban lehet jegyet venni, minden klubnak van vmilyen partneri kapcsolata egy bankkal. Elvileg itt Albában is van egy bank, ahol Inter és Milan meccsekre lehet jegyeket venni, de ezt majd akkor hiszem el, ha látom, azaz kedden. Megnézem, hogy az Inter-Milan meccsre van-e jegyük.

Péntek este rákerestem, hogy milyen meccsek lesznek a héten és láttam hogy most van a Derby d'Italia (Milan-Juve). Rákerestem a neten, hogy a stadionnál árulnak-e még jegyeket a meccs napján és azt írták, hogy az elővételben el nem kelt jegyeket, a meccs napján adják el a stadion jegypénztáránál. Mivel nem volt kiírva a Milan honlapján, hogy minden jegy el lenne már adva, ezért gondoltuk, hogy bepróbálkozunk, legrosszabb esetben megnézzük a várost, amit Anita már régóta szeretett volna.

Alba 2 órányira van Milánótól autópályán, délre gond nélkül oda is értünk a stadionhoz. 10 euróért leparkoltuk a kocsit a stadion parkolójában és benéztünk a városba villamossal (16-os). Kb. 30p az út a dómig, de nem kell átszállni, úgyhogy elég kényelmes. A dóm ingyenesen látogatható, de tényleg nagyon szép, úgyhogy még fizetni is hajlandóak lettünk volna.

Főoltár

Bejárat előtt

A dóm után még megnéztük a Sforza palotát, ami gyakorlatilag egy erődítmény, majd elindultunk visszafelé. Útközben még beültünk egy pizzára egy kis étterembe, isteni jó volt. Ezután irány vissza a stadion, hogy 4-re ott legyünk a jegypénztárnál. Természetesen nem volt már jegy, telt ház, minden elkelt. Persze korábbról tudtam, hogy lehet azért itt feketén is jegyet venni, csak jóval drágábban. Egy ideig ott szerencsétlenkedtünk, aztán odajött egy fószer és makogott vmit, amit nem értettem, de tudtam, hogy miről van szó. Mondta, hogy érdekel, de attól függ, hogy mennyiért. 100-ért adta a két jegyet, amibe belementem egyből. Tudtam, hogy csak úgy fognak beengedni, hogy ha a jegyre nyomtatott nevet átiratjuk a miénkre, mert ezt ellenőrzik a belépéskor. Mondtam is a csávónak, hogy csak akkor érdekel, ha ez is meglesz. Ez nem volt gond neki, mondta, hogy fejenkét 10-ért átírják egy irodában. Elindultunk a fószer után. Egy kicsit kezdtünk beparázni, mert egy lakótelep felé mentünk és rögtön az jutott az eszembe, hogy most tuti csak a pénzt akarják majd elvenni. De szerencsére nem így volt, mert megérkeztünk az irodába, ahol már rendesen állt a sor. Mindenki legalizálni akarta a feketén vett jegyét. A mi emberünk jó kapcsolatokkal rendelkezhetett, mert a soron átvágva előrementünk vele és letette a jegyeket az asztalra a 20 euróval együtt, hogy írják át a neveinkre. Útközben mondtam még a csávónak, hogy nincs csak 100 eurónk összesen és kis habozás után végül is belement, hogy akkor összesen fizessünk 100-at, így gyakorlatilag ő fizette a 20 eurós átírást.A jegy elég szar helyre szól a 3ik emeleten a sarokba, de mivel voltam már a San Siro-ban korábban tudtam, hogy ez nem gond, mert úgysem a helyünkre fogunk majd ülni, hanem a korlátnál állunk majd, ahonnan nagyon jól lehet látni.

Miután megvolt az átírt jegy, bementünk a stadionba, ahová simán bejutottunk, kb 25 mp alatt. Ezt csak azoknak írom, akikkel együtt áltunk sorba a magyar-moldáv meccsen. Igaz ide sokkal hamarabb bementünk, hogy jó helyünk legyen a korlátnál a félpálya magasságában

A meccs nem volt nagy szám, szerintem max. közepes színvonalú volt, rengeteg eladott, pontatlan labdával, botrányos egyéni hibákkal. Barca meccseken (TV-ből) nem ehhez vagyok szokva :) De a hangulat miatt persze más az egész, erről inkább beszéljenek a képek/videók:

"B"-közép

Feljárók

Térd

Régóta nem írtunk semmit, ami azért volt, mert semmi extra nem történt, kivéve hogy a jobb térdemben valószínűleg megnyúlhatott a keresztszalag. Ezt egyelőre még csak én gondolom, mert még nem készült róla MRI. Még csak a céges dokinál voltam, aki csak megnyomogatta, de nem csinált semmit, csak azt mondta, hogy hordjak térdrögzítőt és egy spray-vel kell befújni napi 3x és belemasszírozni a bőrbe. Jövő héten kell visszamenni és ha még mindig fáj, akkor elküld elvileg MRI-re. Térdrögzítőt szerencsére kaptam az egyik kollégámtól (Giovanni), akinek évekkel korábban műtötték keresztszalag szakadással a térdét. Most már sétáláskor nem fáj, viszont leguggolni nem tudok teljesen. Ha meglesz az MRI okosabb leszek, mert az elvileg minden megmutat, csak még azt nem tudom, hogy mennyibe fog ez nekem kerülni, de majd látjuk.
Elvileg kéne csináltatnom olasz egészségügyi kártyát, amihez viszont kell olasz személyi, amihez meg be kéne mutatnom a fizetési papíromról egy kivonatot (hogy tényleg kapok itt pénzt). Fizut viszont még nem kaptam, gondolom kedden jön meg, legalábbis nagyon ajánlom nekik.

Szóval az itteni focis "karrierem" egyelőre végetért, mielőtt elkezdődött volna. De azért remélem elég lesz csak pihentetni, mert gyúrni a combizomra és rendbejön.

Piac

Már a múlt hétvégén is kimentünk a helyi piacra, csak akkor még nem csináltunk képeket, ezért ma magunkkal vittük és lőttünk pár képet. Mivel egész októberben tart a szarvasgomba fesztivál, ezért valószínű, hogy az átlagosnál sokkal többen voltak. Ja, majd elfelejtettem, hogy már az új biciklijeinkkel mentünk ki:

Enyém

Anitáé

 Egyelőre mindkettőnké nagyon jó vételnek tűnik (75-75 euró), de ki tudja, hogy vannak-e rejtett problémáik. A gyár melletti bicajos boltban vettük őket egy idős szakitól, aki nagyon kedves volt és még hozzánk vágott ingyen egy lakatot, meg egy bikiclire szerelhető tépőzáras irattartót is. Ha lehet, akkor a kollégája még kedvesebb volt. Megkértem, hogy fújjon már egy kis levegőt a gumikba és közben beszélgetésbe elegyedtünk vele. Kérdezte, hogy honnan jöttünk, mi a keresztnevünk, meg mondta, hogy tökre hasonlítok valami olasz színészre, sajnos a nevét elfelejtettem, pedig lecsekkoltam volna a neten. Ez pénteken volt meló után és este még elmentünk kocsival a város szélén lévő helyi "Tesco"-ba, ahol összefutottunk ezzel a szerelővel. Vicces volt, mert Anita egyszer csak azt hallotta, hogy a nevén szólították:)

Viszont zöldségekért, meg gyümölcsökért már ma délelőtt a piacra mentünk, amiről inkább csatolok pár képet:

Tegnap este még kimentünk a Ferrero nagypályás csapatának a meccsére, mert meg akartam nézni, hogy milyen szinten nyomják. Ugyanis elvileg hétfőn lemegyek hozzájuk az első edzésre. Hát, elég bénák voltak, de az ellenfél még bénább, mert a Ferrero nyert 3-2-re. Minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy simán beférek ebbe a csapatba, bár 10 éve nem játszottam nagypályán. Na majd meglátjuk, erről majd hétfőn.

Dani

Foci

A héten eddig semmi különös nem történt leszámítva, hogy kedden a válogatott idegenben megverte Finnországot, ezzel a nem gyenge góllal 1 mp-cel a hosszabbítás lejárta előtt: http://www.youtube.com/watch?v=vwE99jVHu4I&feature=related. Ha oda-vissza verjük Hollandiát tavasszal, akkor lehet, hogy kimegyek megnézni a fiúkat San Marino ellen :)

Holnap megyek a főnökömmel és megnézzük a Pocket Coffee gyártósort, mert ő is csak most tanulja a gyártástervezés alapjait. Viszont elég jófej, hogy magára vállalta a PC tervezését, mert nem akarja, hogy olyan dologért legyen felelős, amihez nem is ért. Persze ez normális hozzáállásnak tűnik, de hát lehetett már hallani olyanról, hogy vkinek fingja sincs ahhoz, amit csinálnia kéne és mégis úgy csinál, mintha értene hozzá. A kollégákról majd akarok csinálni képeket, mert mindannyian nagyon kedvesek és próbálnak angolul vagy olaszul, vagy a kettő keverékével kommunikálni velem is. Mondták, hogy még Karácsony előtt elvisznek egy Torino meccsre. Itt ugyanis a többség Torino és nem Juve szurkoló, más csapatok meg szóba sem jöhetnek. Kivéve egy srácnál (Roberto), aki Bariból származik és állítólag ő nagyon vágja a témát. Ő egyébként ismerte Koman Vladimirt is, amikor mondtam neki, hogy tavaly a Bariban játszott.

Fociról jut eszembe, hogy abban is segítettek a kollégák, hogy le tudjak menni a céges nagypályás fociscsapat edzésére jövő hétfőn. Remélem beindul a foci is és akkor ott tutira lesznek olyanok, akik rendszeresen járnak meccset nézni.

Zárásként még annyit, hogy ma lefoglatunk két használt biciklit az egyik boltban, ahová majd holnap kell visszamenni a pénzzel. Kipróbáltuk őket és teljesen jónak tűnnek, de nagyon olcsók voltak (kettő együtt 150 euró), úgyhogy lehet, hogy vmi cink azért lesz velük később. Legközelebb majd rakok be képeket is róluk.

Dani

Mi történt eddig?

Ezt a blogot, amint már a fejszövegben is írtam, Nektek a Barátaimnak hoztam létre, hogy aki érdeklődik az nyomon tudja követni, hogy élünk-e vagy halunk-e itt az Alpokon túl Csokiföldén. A bloggolás ötletét először Balázs vetette fel nekem az elindulás előtt, de akkor még nem gondoltam, hogy tényleg belevágok. Amiért mégis, annak az oka nagyon logikus. Mégpedig az, hogy kicsit fárasztó, ugyanazt mindenkinek leírni külön e-mailben. 

Ami eddig történt.....


A nehézkes elindulás ellenére laza 12 óra alatt értünk Bp-ről Albába, de úgy hogy az első 3 órában nem mertem 100-nál gyorsabban nyomni, mert szarásig volt pakolva a Nissan (igen Eszter, még mindig nincs neve és bocs Adél, de tényleg nem fértek be a cuccaid). Egy hétig egy szállodában laktunk, és múlt hét hétfőn költöztünk át az átmeneti albérletbe (Comfortba, nem a Juniorba). 

Konyha + étkező

Bejárat

A háztömb kívülről

Étkező + Anita tanuló sarka

Hatalmas terasz bal oldala

Hatalmas terasz jobb oldala

Tusoló

Hálószoba

WC + ? (aki megfejti a ?-et,
 azt meghívom egy sörre)

Alba egy kisváros (kb 35e fő), de elég gazdag, aminek szerintem két oka van. Egyrészt itt van ugye a Ferrero-nak az egyik gyára, gondolom nem kevés helyi adót fizetnek, másrészt ezen a környéken sok szarvasgombát lehet találni, ami meg qrva drága. Épp most tartják a szarvasgomba fesztivált, ami majdnem olyan faszipántos, mint a csabai kolbi fesztivál, csak itt nem bombáznak be az arcok hajnal 5kor. Cserébe viszont bármikor vehetsz 30 euróért egy körömnyi szarvasgombát.

Majdnem belvárosi kukoricatábla 

San Giovanni

Belvárosi erkély + üzlet

No comment

San Lorenzo

Belváros

A melóról annyit, hogy én fogom átvenni a Raffaello, a Küsschen és a Giotto (emlékeztek még rá?) gyártástervezését worldwide. A múlt héten még nem sokat fogtam abból, hogy mit is kéne majd csinálnom effektíve, de ma már úgy éreztem, hogy kezdek megvilágosodni. Remélem az olasz tanulásban is jön majd egy ilyen áttörés és elkezdek beszélni, mert az még nem nagyon megy. Persze érteni is csak akkor értem, ha lassan és nem választékosan beszélnek. 

A meló, a nyelvtanulás és a várossal való ismerkedés mellett a legtöbb időt az "Így jártam anyátokkal" minden egyes részének a megnézése viszi el. Durván rákattantunk most Anitával (bocs Timi, de le kellett töltenem, mind az 5 évadot......, de figyelek az arányra).

Még zárás előtt annyit, hogy a német csaj, egy hatalmas gyökér, úgyhogy remélem többet nem írok róla, mert ez azt jelentené, hogy nem kellett látnom még egyszer. Nem nagyon ismertem korábban németeket, de mindegyik egy arrogáns, nagyképű, magát felsőbbrendűnek képzelő kis köcsög? Viszont az olaszokkal semmi baj, sőt meglepően jófejek és segítőkészek és még nem találkoztam egyetlen zselézett puhapöckű egyeddel sem. Bár eddig még csak a kollégáimat ismerem, úgyhogy nem kiabálom el.

Na, ez hosszúra sikeredett, a továbbiakban rövidebb leszek. 

Dani (majd fog írni Anita is)